Ha veled vagyok, ha egyedül vagyok, ha beszélsz hozzám, ha nem szól hozzám senki.....ugyanaz a kifejezéstelen arc, nem reagálok. A szememben látszik az üresség, a hiány, de nem tudni már, hogy miért.... Az idő elmosott minden emléket, csak a fájdalom maradt a szívben. Kezd eltűnni minden célnak látszó dolog. Próbálok kapaszkodni a levegőbe, mert hiába nyújtom a kezem, nem fogja meg senki, csak arra int egyet, hogy úgy tűnjön ő megpróbált segíteni. Már az érzést is elfelejtettem, hogy milyen érezni az élet apró örömeit, de ha az 5-ös lottón nyernék az se hozna lázba. Talán azt se érezném meg ha a számomra eddig fontosnak ítélt dolgok eltűnnének. Elfelejtettem milyen érezni..... Csak sodródok az élettel és eljátszom a szerepet, hogy élek. A testem itt maradt ezen az elcseszett világon, a lelkem meg teljesen elveszett a sötétségben, talán már nem találom meg soha
sem....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.