Kérlek próbáld megérteni, hogy mit érzek, mert egyedül félek
És nem bírom ezt a sok összegyűjtött terhet, amit cipelek
Csak küszködöm, az élet ellen mit elbukok
Pedig azt jól tudom, hogy sosem kéne elfutnom,
De azt nem tudom, hogy mit tehetnék, mert egyedül vagyok utamon.
A magány lett az otthonom. És most ez ellen kéne harcolnom?
Hát nem tudom, kérlek adj időt, mert egyességre kell jutnom,
Magammal és, hogy mit rejt most a tudatom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ILN 2011.08.21. 21:23:25