Helgicica

Van, aki könnyen kapja meg azt akit szeret,

van aki sír és szenved...

Van aki könnyek nélkül tud feledni,

s van aki meghal mert igazán tud szeretni...

 

Feltettem a kérdést, nagyot legyintettél,

Legbelül fáj, hogy Te sosem segítettél,

Unom már a felfogást, unom már az átkokat,

Eldobnám a picsába, ledobnám a láncokat.

De körül vesz a sötétség, átölel a fájdalom,

Hogy magamra hagyj végre, állandóan várhatom.

Nem akarom, hogy itt legyél, nem kell a színjáték,

Mese volt az egész, hogy az élet egy vígjáték.

Messze áll tőlem, hogy nevessek a sorsomon,

Hisz Te is itt keseríted, minden egyes holnapom.

Csak reménnyel álltam, hogy valami talán változik,

Ő elment már rég, de a rossz mégsem távozik.

Minden teher, minden gond, itt maradt most rajtunk.

Minden egyes nap a lételemért hajtunk.

Hiába a kitartás, valamit másképp kéne csinálni,

A változásba hittem, de hidd el nem fogom kivárni!