Helgicica

Jobb lesz ha elmondom?

Talán nem, leszarom!

De ha jobb lenne sem tudnám,

mert megöl a fájdalom.

Egyre inkább érzem,

hogy nem sokára feladom.

Már értelmét sem látom,

Hogy meg kellene próbálnom!

Ahogy felkel a nap

a jó kedv is rád virrad.

Ne add fel soha,

ez legyen a jelszavad!

Mindig van esély a javulásra,

csak legyen időd a tanulásra.

Ez az ami majd előre visz,

és a tudásodból lesz igazi kincs.

Mert ha szívvel teszed,

később mindent megtehetsz

és az utad végén majd felnevethetszJ

Az agyam azon töröm, hogy útba vagyok a Földön.

Meg kéne magam ölnöm, hogy minden helyre jöjjön!

És hiába töröm magam, hogy ez az érzés megváltozzon,

És minden ronda gondolat a fejemből eltávozzon,

Mert mélyen belém vésődött, pár szeretett személy által.

Tudom nem segíthet semmi, esetleg veled pár nap.

Pár nap, pár hónap, pár év, vagy netán több,

És talán a szívemben belül, majd minden helyre jön.

Ez a Valaki csak egy személy lehet,

Aki tudja mikor kell, hogy melletted legyen!

Nélküled üres lenne az életem! Nem tudnám mi az a szeretet!

Nehezebb lenne felednem! Érzem Veled mindent megtehetek!

Hisz határok melletted már nincsenek.

Veled a lehetetlen is lehetséges,

Mindennek meg van az eredménye.

Csak érzem, hogy mikor veled vagyok megnyugszik a lelkem.

A kedvem is jobb lesz minden egyes percben!

Egy szikra, egy láng, egy aprócska dobbanás.

Ilyenkor születik szívemben áradás,

Egy látomás, egy alkotás, reményteli vallomás,

Hisz mondtam már, Téged nem pótolhat senki más!

Te vagy az egyetlen, ki mellett igazán boldog lehetek.

A vidámság mi Tőled ered, betölti szomorú életem.

A higgadtságod megnyugtat, melletted látom a kiutat

Ha veled vagyok, furán hangzik, de még az unalom sem untat.

Neked a jóból is csak a rossz jut, az agyadon gyakran átfut.

Mondhatja bárki is, hogy nem így van, és hogy bánatod majd elillan,

Hisz szívedben sokszor bevillan, hogy kit szeretsz sajnos nem itt van.

Szerelmek, barátok, mind itt hagytak egyedül,

Így szíved is ettől majd, szépen-lassan kimerül.

Elvegyül a méreg mit belecsempésztek a szívedbe, a lelkedbe,

Egy lyuktól tátongó gödörbe, szövetkezve az ördöggel,

Szívből jövő örömmel, élvezik, hogy kínozhatnak, mielőtt megölnek.

Én megértem, hogy nem érted, hisz értelme sincs az egésznek,

Hogy mosolyogva feletted, örülnek ahogy elvérzel.

Mért van az, hogy bármit is próbálok, rosszul sikerül?

A javításra meg a lehető összes ötlet rögtön kimerül.

Nem tetszik amit csinálok? És az sem, hogy mért teszem?

Mi a fasznak ugatsz be, csak ezt az egyet kérdezem.

Nem kértem én tanácsot, mégis érzem megfulladok tőlük,

Érzem felrobbanok az idegtől, pedig még nem is vagyok őrült.

Újra magamba zuhanva az összetört álmokkal.

Megint visszaesve a meggyötört vágyakkal.

Hiába vágyom rá, hogy amit szeretnék elérjem,

És azt is csak várhatom, hogy bárki is megértsen.

Egyedül érzem magam, hiába ez a sok ember ki körbevesz,

Mert a magány mit legbelül érzek, érzem, hogy tönkre tesz.

A szívem, mint egy feketelyuk elnyeli a kevés jót is.

Sírok az érzéstől, nem bírom már, ezt érzem most is.

Már egy ideje nem aludtam, ragadnak le szemeim.

Álmatlanul töprengek, hogy legyenek új terveim.

Tetteim a világ felé, hogy hasznot lássak az életben,

Hisz lételem, de kétkedem, hogy valaha elérhetem.

Néztelek. A látványtól megdermedtem. Nem tettettem,

Egy percet sem amíg veled lehettem, 

Hisz érted feladtam volna mindenem.

Nekem Te voltál az életem! Te tartottál életben!

Mikor néztelek és te néztél engem, éreztem, hogy létezem!

De nélküled már elvesztem, a szívem meg lett mérgezve.

Hagyj elveszni! Nem akarok többet szenvedni.

Nem akarok semmi mást csak véget vetni,

Szánalmas életemnek, mit nem nevezek már élvezetnek.

Én csak kérdeztelek, Te nem feleltél,

Rám sem néztél, kiröhögtél,

Összetörtél. Az elején még ösztönöztél.

Visszajöttél, megrontottál, utolsó csókot adtál,

Elrohantál. Szívem mindvégig Te rád várt.

De elhagytál, így egyetlen dologra vágyom már,

Hogy hallják meg a kérésem és hagyjanak eltávozni,

Mert nem akarok már mást csak meghalni!!!

Csak egy dolgot kértem, ezért nem értem…

Ha szeretnél akkor megtennéd értem.

Kérlek, mondd el, hogy mért nem?!

Mondtam, hogy erre van szükségem…

Van mikor este nem is gondolnád,

Hogy miután éjszakákon át nem aludtál,

Lefekszel és érzed szebb lesz majd a reggel,

És a következő nap derűsen kelsz majd fel!

Minden egyes nap, szebb holnapot hoz,

És a reggeli kávét majd helyre pofoz.

A reggeli után, gyerünk irány a suli,

Hogy bámulja mindenki milyen vidám ma a pofid^^

Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod.

Átkarollak, hisz nekem elmondhatod.

Én csak mondom, jobb lenne ha máshogy néznéd.

Közben a hátad mögött én ugyanúgy meghalnék.

Várom az újat, hogy álmomban mit mutat.

Ásom a múltam, már látom a kiutat.

Eljuttat, elvezet, megnyugtat, kivezet.

Felnevet, felderít. A mosolya boldogít.

Megteszi értem, mert tudja, hogy más nem segít.

Unom már az érzést, meg sok elcseszett kérdést.

Nem kell már a válasz sem, csak a szomorúság áraszt el.

Itt vannak a barátok, ja hogyne persze mondhatod,

De nem látok én egyet sem, csak felém int egyet merészen,

Hogy úgy tűnjön ő segített, megpróbálta, de nem lehet.

Nem lehet ez tényleg így van, és ezért éjszakákat is átsírtam.

Átsírtam és most is átsírom, néha abba hagyni sem bírom.

Kínoz az érzés, kínoz a tudat, de itt van velem Valaki aki mutatja az utat.  (L)

Néztem ahogy távolodsz el tőlem, próbáltalak követni. Az én apró lábnyomaim eltörpültek a tiédhez képest. Próbáltam a Te lábnyomaidba lépkedni, de a hatalmas, csúszó, havas út megnehezítette a dolgomat. Minél inkább próbáltalak elérni, annál inkább eltűntél a messzeségben…

 Ha veled vagyok, ha egyedül vagyok, ha beszélsz hozzám, ha nem szól hozzám senki.....ugyanaz a kifejezéstelen arc, nem reagálok. A szememben látszik az üresség, a hiány, de nem tudni már, hogy miért.... Az idő elmosott minden emléket, csak a fájdalom maradt a szívben. Kezd eltűnni minden célnak látszó dolog. Próbálok kapaszkodni a levegőbe, mert hiába nyújtom a kezem, nem fogja meg senki, csak arra int egyet, hogy úgy tűnjön ő megpróbált segíteni. Már az érzést is elfelejtettem, hogy milyen érezni az élet apró örömeit, de ha az 5-ös lottón nyernék az se hozna lázba. Talán azt se érezném meg ha a számomra eddig fontosnak ítélt dolgok eltűnnének. Elfelejtettem milyen érezni..... Csak sodródok az élettel és eljátszom a szerepet, hogy élek. A testem itt maradt ezen az elcseszett világon, a lelkem meg teljesen elveszett a sötétségben, talán már nem találom meg sohasem....

Eltelt pár év, de semmi sem váltzott.

Sok idő ez, de csak a szeretett távozott.

A hidegség él bennem, a sok rossz dolog elvakít,

Minden perc kín-halál akkor hogyha nem vagy itt.

Szeretnék felejteni, nem bírom a terheket,

Lassan úgy érzem mindenhol a halál fenyeget.

Lehúz a pokol a legmélyebb zugába,

Hogy mégjobban szenvedjek az ördög markába.

Szeretnék távozni, hogy elfelejtsek minden rosszat,

És itt hagyni minden gondot ami engem bosszant.

Elején még csak a szomorúság az ami körbevesz,

De később a harag és a bosszúvágy ami tönkretesz.

Nem bírok felejteni, pedig minden gondot itt hagynék,

Az élet mit a sorstól kaptam, már olyan szinten eltaszít.

Hánynom kell az érzéstől, hogy létezem ezen a Földön,

Minden miért bűnhődhetek ezen az elcseszett világon töltöm.

Mindenhol hol megfordulok, számomra egy börtön.

Ebből a mély depresszív állapotból ki kellene törnöm,

De hogy tehetném, mondd meg kérlek, ha nem látok már kiutat?

A barátaim kiket annak hittem, szépen-lassan kirugtak.

Amiért én elfordultam és vagy tíz kilót lefogytam,

És a küzdelmemet az élet iránt egyre inkább feladtam.

Nem vártam én segítséget és azt sem, hogy bárki megértsen,

De én ott voltam mások mellett, hogy mért? már nem értem!

Már nem értem, de lassan úgy érzem nem is érdekel.

Már lassan az sem hoz lázba, hogy tudom, hogy létezel.

Itt hagyok mindent mi jó volt, de ezzel együtt a rosszat is.

Ki bánná, ha most elmennék attól tartok olyan sincs.

De nem érdekel már az sem hogyha azt mondod, hogy leszarod,

Eltünnek a fények és én most szépen-lassan elalszom.

Elhagyom a hibáimat, miket ellened vétettem.

Az volt az én bűnöm, hogy sajnos megszülettem.

Nem tudom a helyem, hogy hol kelek, hol fekszem.

Csak azt tudom, hogy mostmár semmi sincsen renben.

Újabb átvirrasztott éjszaka egy ismeretlen helyen,

De nem érdekel az éj szava, hisz fel is kell már kelnem.

Talán jobb ha nem alszom, nem kergetnek a rémálmok!

Egyszer otthon ébredek ez az amit kívánok.

Péntek este bőrigázva, belépek barátnőm ajtaján,

És megkérdezem megint, hogy allhatok-e a kanapéján......

Ő csak rámmosolyog, hogy mi ez a hülye kérdés?

Hisz ő segítene bármikor, hogyha nem is kérném.

Mikor már nem bírja a szemem az átvirrasztott éjszakákat,

Behunyom vörös szemeim és hódolok az éj szavának.

Egy olyan álmot kergetek, mire mindenki csak vágyik,

Egy olyan hely ahol minden álom valóra válik.

Egy kép, egy szó, mire hiába vágyom.

Egy tétova szó, de ez csak egy álom,

Hogy mikor kinyitom a szemem......melletted ébredek,

És megfogod a kezem, hogy el ne tévedjek.

Egy szó, csak egy hang mire örökké csak vágyom,

De nem kapom meg hisz ez csak egy álom.

Csak egy szó, csak egy hang mi tőled ered,

Ha rám nézel vagy ha csak megfogod a kezem.

Ez a dolog többet jelent mint a világon bármi,

És nem érdekel más, történhet akármi.

Nem izgat, hogy az emberek nap-mint-nap meghalnak

Csak az hogy a rossz dolgok ugyanúgy maradnak.

Az embereket már csak a kapzsiság hajtja,

És hiába, hogy a bűntudat a szívedet marja,

Hisz elönt a büszkeség és a vagyoni akarat.

Pedig ez semmiség csak tönkre teszed magadat.

Mi az amivel mi valaha beérnénk?

Hisz az emberi érték nem több a pénznél.

Ha kívánhatnék én csak egy dolgot kérnék,

Még attól sem félnék, ha szívem ismét elkérnéd.

Neked adnám minden kincsem, érted feladnám mindenem,

Eldobnám az életem, hisz határok már nincsenek.

Mióta elhagytál, én csak téged féltelek.

Mért dobtad el szívemet? csak ennyit kérdezek.

Minden pillanat nélküled, úgy érzem nem létezem,

Minden perc veled, az nekem egy lételem!

Hogy fogtad a két kezem, ez is egy véletlen,

Együtt boldogok voltunk, de talán tévedtem.

De mért kellett ezt tenned, hisz én itt voltam melletted,

Mindg itt voltam veled, de te mégis elfeledted.

Kitartottam jóban-rosszban, és most itt maradtam a magányban.

Végül megmaradtam az élők közt, kikkel egütt élek a halálban.

Egy kép, egy szó, mire hiába vágyom.

Egy tétova szó, de ez csak egy álom,

Hogy mikor kinyitom a szemem......melletted ébredek,

És megfogod a kezem, hogy el ne tévedjek.

Egy szó, csak egy hang mire örökké csak vágyom,

De nem kapom meg hisz ez csak egy álom.

Csak egy szó, csak egy hang mi tőled ered,

Ha rám nézel vagy ha csak megfogod a kezem.

Ez a dolog többet jelent mint a világon bármi,

És nem érdekel más, történhet akármi.

Mikor lesz már vége ennek? Ennek az elcseszett érzésnek.

Már nem tudom mit szeretnék, elvesztem a sok kérdésben.

Csak mondd el nekem kérlek, hogy mi a faszban tévedtem,

Hogy nem tudok már élvezni semmit sem az életben.

Az ami még bennem él, az sajnos csak a félelem.

Félek az érzéstől, félek az élettől,

Félek a nevedtől, a szerelem képétől...

Amit most érzek,hogy félek már szeretni...

Csak nézek előre és próbálok feledni.

Jah, hogy feledni ezen nem lehet nem nevetni!

Talán a legjobb lenne ha hagynám eltemetni....

A sok fájdalmat, mindent ami megtörtént,

A szívemben minden szilánkot mit egyre-jobban széttörtél.

Már nem kell a szívem, mit már nem egyszer neked adtam,

De a szerelmemet irántad én már régen feladtam.

Hiába hiányzik az a sok együtt töltött pillanat,

És hiába reménykedtem, hogy majd minden így marad.

Hisz most egyedül vagyok, hiába vesznek sokan körül,

Mert Te elmentél, így a szívem azt hiszem örökre kimerül.

Elveszett a láng, elveszett a szó.

Az a szó, mi csak tőled hallható.

Még mindig szeretlek, és sírva nézek előre.

Hisz ezt a szót mástól hallom és nem tőled....

Egy kép, egy szó, mire hiába vágyom.

Egy tétova szó, de ez csak egy álom,

Hogy mikor kinyitom a szemem......melletted ébredek,

És megfogod a kezem, hogy el ne tévedjek.

Egy szó, csak egy hang mire örökké csak vágyom,

De nem kapom meg hisz ez csak egy álom.

Csak egy szó, csak egy hang mi tőled ered,

Ha rám nézel vagy ha csak megfogod a kezem.

Ez a dolog többet jelent mint a világon bármi,

És nem érdekel más, történhet akármi.

Elátkozva mélyen sűrű vérben állok

Talán most súlyt le rám az utolsó átok

Kezem nyújtanám, de nem fogja meg senki

Feladom lassan, végem van ennyi

Körbe nézek, csendben látom kihalt a táj

Elhagyott mindenki az emlék is fáj

Kiadták a helyemet, a boldogság bezárul

Keserűség szememben sok mindent elárul

Elátkozott vagyok, hisz nem jön össze semmi

Mondjál néhány okos szót úgysem segít senki

Nézz szemembe mélyen tudod elpártoltál te is

Mondhattam még magamba na még persze ez is

De nem kell az hogy sajnálj, nem is azért mondtam

Csak gondoltam megemlítem, de máris visszavontam