Helgicica

Néha az álom jobb, mint a valóság,

De olykor itt ér a legnagyobb csalódás.

Kérdések kérdése kering a fejemben.

Mért nincs olyan személy, ki választ ad ezekre?

Lefekszem este, már látom a holnapot,

Unom már az egész nyomasztó korszakot.

Fekszem az ágyamon, hibáimon merengek,

Borúsan tekintek számtalan tettemre.

Nem vagyok büszke rá, de én is sokszor hibázok,

Hisz ember vagyok, ezért sokszor azzal vitázok,

Kikkel sohasem tenném, hisz szeretem őket,

Ilyenkor kóválygok egy homályos ködben.

Néha el is veszek, fekszem a porban,

Rágom a fejem, hogy idáig jutottam.

Már nem élvezek semmit, nincs, amin nevessek,

Nem látom értelmét, hogy reggelente felkeljek.

Ez a folytonos állapot, eltaszít mindentől,

Nem jövök rá, hogy mászhatok ki ebből.

Nem értem, hogy bármit is csinálok, senkinek sem tetszik.

Mindenki csak támad, a fájdalmamon már semmi sem enyhít.

Még egészen kicsi voltam, amikor azt hittem minden változik,

Kisüt majd a Nap és az örökös rossz idő távozik.

Csak álltam, és vártam a csodára, hogy hoz majd egy szebb világot,

Minden élőt megszáll a béke, még mindig ezt kívánom.

A remény szikrája még itt csillog a szememben,

De nem tudom még meddig, vakítanak a könnyek.

Mozdulatlan testem, szememből patak csorog,

Mért maradjak itt? Mondj egyetlen okot…

Tisztán látok, nincs semmi ami elvakít,

Tisztán látom, hogy ez a világ, ahogy van eltaszít.

Önző lennék, ha elmennék, sok szívet összetörnék.

Hülyeség lenne az egész, csak kínodban röhögnél.

De mond meg ha itt vagyok, mért mindig csak támadtok?

Belülről éget ki ez az őrjítő fájdalom…

Újabb nap, rossz gondolatokkal ébredtem, kisebb szúró hasi fájdalmak, nagyon erős remegés, a fejem majd szétrobbant. Mély levegő, aztán kifúj, fáradt sóhaj száll a levegőben… valamivel jobb? Később visszaaludtam és az újabb ébredéskor hullámzó hátfájás. A légzést folytatom és elhitetem magammal, hogy jót tesz. Majd ismét visszaalszom és hajnalba, egy hangos sikolyra ébredek, amit először nem tudok beazonosítani, hogy honnan ered... Mindegy talán nem is érdekel… Nagy nehezen ismét visszaalszom… Álmomban egy szűk peremen sétálok. Majd meglátok egy lépcsőt, azt gondolva, innen már hazatalálok. Mielőtt megtenném a második lépést, a lépcső összeomlik. Zuhanás, zuhanás… Egyszer földet érek talán… Majd a földe csapódva fölébredek…Újabb nap…igen…Talán valami változik. Reggel a rutin dolgok, aztán irány a sok értelmetlen teendő. Mielőtt elindulok még váltok pár szót egy személlyel. Kilépek az ajtón. Az emberek csak néznek. Nem értem, hogy mért. Aztán magamra nézek. A testem remeg. Úgy nézhetek ki mint egy kiégett drogos, aki most szökött el az elvonóról…gondolom magamban. Nem számít, mennem kell. Bár tartok attól, hogy ez a nap is olyan szörnyű lesz, mint a többi. Nem tévedtem sokat. Valahogy mindig ez jön le. De ez se számít, egész jól beleszoktam. Talán már ez tűnik természetesnek. Később ismét otthon. Folytatja, amit elkezdett reggel, csak nagyobb lendülettel. Már felkészült. Egy-két óra múlva ismét egyedül. Még ez is jobb, bár nem szeretek egyedül lenni. De így felkészülhetek arra, hogy nemsokára újra le kell feküdnöm és újra átélnem mindezt.

Szentendrén vagyunk nagyon éhes vagyok mondja  anya hogy veszünk gyrost

mondom zsír  örültem.. kaja kaja

bemegyünk köcsög a gyroszos.. várunk vagy 10percet hogy felvegye a rendelést..

ok kész kifizettük

megyek na mondom finom jeee

harapom azt valamiért nem ment a harapás..

ránézek mondom egy kis rágós husi..

oks megfogom hogy kidobjam erre mit látok bakker

az egész egy nagydarab mócsing

egybe az egész...

na mondom az anyád picsája

visszavittem kérdezem elnézést de ezzel mit csináljak? egyedül mentem

mondja dobjam ki -.-

az anyád faszát de geci mondom

és ez a megoldás?

??

mondja igen sajnálja nem tud mit  csinálni...

mondom igen? ez a válasza?

mondja igen

azt bebasztam a pultba azt mondom cső

aztán Anti bement újra és elkérte a pénzt

ennyi.. és vissza adta

………

kurva éhesen egy mócsing darabba harapok....