A fájdalom a lelkemben nem hagy engem élni,
A múltam meghatároz, nem hagy tovább lépni.
Belül vérzik a szívem, Te mosolyt látsz az arcomon,
Nem akarom, hogy belém láss, a fájdalmam eltakarom.
Szeretnék eltűnni, nem akarom, hogy sírni láss,
Eddig küzdöttem, de érzem nem fogom ezt bírni már.
Kábultan és összetörve itt állok egyedül, azon tűnődöm,
Mit mondtam Neked utoljára, reménykedem, hogy találok
egy utat, hogy visszafordíthassam az időt.
I'm fed up with spending hours 'perfecting' myself for the guy who don't fall back into me, crying over him every night, wearing fake smile to hide my tears.. and i'm done trying to make things work when they clearly aren't meant to be.. I can't stand it anymore. 
~ Elegem van abból hogy órákot töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább
Have you ever wondered why she looks out the window everytime when she cathces your eye? Well, boy, it's to hide the tears you made her cry
~ Elgondolkodtál már azon, hogy vajon miért néz ki mindig az ablakon mikor elkapja a pillantásod? Azért, hogy elrejtse az érted hullajtott könnyeket
Egy átlagos barát vendégként viselkedik nálatok, az igaz barát kinyitja a hűtőt és kiszolgálja magát.
I thought I knew you, but I guess it's easier to see what we want than to look for the truth.
~ Azt hittem ismerlek, de azt hiszem, könnyebb az igazság helyett azt látni, amit akarunk 
Minden nap ha nem voltam ott hiányoztam neked.
De most mégse bizonyítja ezt semmilyen tetted.
Az sem izgat már, hogy hazugság volt minden,
De akkor engedd, hogy eltávozzak most már innen!
Csak egyet kérek Tőled, bár fáj, hogy ezt kell mondanom.
Ne ejtsd ki a szádon, hogy mi barátok voltunk egykoron.
Nem értem, hogy tudtam elhinni, hogy fontos vagyok neked,
Hisz eldobtál magadtól, már nem fogod meg kezem.
Már csak Te vagy nekem, akiért élek.
Te itt vagy ha lelkem rossz útra téved.
Átölelsz, megnyugszom, melletted nem félek,
Talán az élettől már mást nem is kérek.
Néha pont az a személy segít, kitől sohasem várnád.
Néha olyan álmot kergetsz, mit leginkább mélyen elásnál
Néha rájössz, hogy van más út is a folytonos sírásnál…
Nem tudom elhinni, hogy ez az egyetlen megoldás,
Hogy csak ez a kis szar tudja csak feloldani bennem a gátlást,
A szorongást, a rettegést, a félelmet, a szenvedést.
És mért van, hogy azt érzem, hogy már ez is túl kevés?
Csak egy nyugodt életet szeretnék, hol nincsenek már gondok,
Egy olyan helyet, ahol figyelnek, ha valami fontosat mondok,
És nem nevetnek ki, ha valamit elrontok.
Már látnám a kiutat, ahol minden gondot megoldok.
