A fájdalom a lelkemben nem hagy engem élni,
A múltam meghatároz, nem hagy tovább lépni.
Belül vérzik a szívem, Te mosolyt látsz az arcomon,
Nem akarom, hogy belém láss, a fájdalmam eltakarom.
Szeretnék eltűnni, nem akarom, hogy sírni láss,
Eddig küzdöttem, de érzem nem fogom ezt bírni már.
Kábultan és összetörve itt állok egyedül, azon tűnődöm,
Mit mondtam Neked utoljára, reménykedem, hogy találok
egy utat, hogy visszafordíthassam az időt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.