„Elhidegültünk a szívem sem forró,
Úgy érzem magam, mint egy elszáradt kóró.
Ha rajtam múlna, már nem lenne barátom,
Azt látom néha szinte idegen a családom.
Ez mind az én hibám, mindenért bocsánat.
Magányos vagyok, csak nézd meg a szobámat!
Sötét és kihalt nincsenek emlékek halomban,
Didereg a szívem, ott kuporog a sarokban.
Érzelmeim tengere befagy és kiapad,
Nem vagyok más csak egy kiszáradt sivatag.
Csak most érzem tettem szörnyű oldalát,
És sajnálom, hogy akkor nem figyeltem oda rád.
Forró a nappal, de az éjszaka jéghideg,
Hogy itt legyél velem Neked nem éri meg.
Pedig én is vágynék már, akarom, kérlelem,
Ha kibírsz még engem, kérlek légy velem.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.