Az összegyűjtött terhek egyre növekednek,
Az elnyomott érzések bújni törekednek.
Fáj minden pillanat, körülvesz a harag,
Mért van az, hogy az indulat mindig bennem marad?
Harc! Harc! Elborul az elme.
Nem segíthet más, ha elveszett a fegyver.
Fegyver a haragra, mit néha beveszel,
És minden apró dolgot higgadtabban kezelsz.
De nem segíthet semmi, ha már egymásnak estek,
És ne csodálkozz bazd meg, hogy te lettél a vesztes!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.