Amikor érzed, hogy már nem érzel semmit,
Csak a fájdalom mi legbelül gyengít.
Odalép hozzád, kérdezi mi bánt,
Egy darabot a szívedből egyből kiránt.
Nem vágja le, hogy mit érzel belül,
Csak a bánatot látja mi a szemeden kiült.
Hunyd le a szemed, élvezd az álmot,
Másra sem vágysz minthogy karjába zárjon.
De mért nem érti? Ezt mért nem érzi?
Minden pillantásod a jelenlétét kéri.
Nézi, tekinteted a semmibe mered,
Nem tudod elfelejteni az együtt töltött perceket.
Látja , hogy sírsz, mégsem érti mért,
Szíved legbelül csak egy dolgot félt.
Félted az érzést, félted a vágyat,
Csak próbálsz örömöt keresni a mában.
Félsz újra szeretni, majd ismét feledni,
Hisz érzed ebből semmi sem fog kisülni.
Vajon mért? Csak mond el, hogy mért?
Talán az élettől túl sokat kérsz?
Vagy talán a vártnál többet remélsz?
Inkább fordíts hátat a világnak és élj!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.