A hangulatingadozásaimtól lassan frászt kapok,
A túlvilágra a gondoktól lassan át is mászhatok.
Mi ez a faszság, hogy mikor újra látnám a kiutat,
Visszalök a mélybe, hogy elragadjon az indulat.
Mikor lesz már vége ennek a folytonos küzdelemnek?
Sajnos egyre inkább érzem, hogy vége a türelmemnek.
Nem adnám fel hidd el, mert érted érzem megéri élni!
De nem tudok már mit tenni mert elegem van félni.
Elfutnék a gondok elől, de Te itt teremsz a semmiből,
Erőt öntesz belém, hogy ne törjek meg ennyitől.
Mindig mindenre egy új ötleted van,
Csak az a baj ezzel, hogy hamar elillan.
Ilyenkor gondolkozom azon, hogy megérte itt maradni?!
Talán jobb lett volna az életet hagyni nélkülem tovább haladni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.