Csak ugatsz baszd meg, de nem látsz belém,
Egyszer végighallgatnál, mindent megértenél.
De talán az önzőséged végleg elvakít,
A hiányod is érzem hisz Te sohasem vagy itt.
Az idegtől a szavak csak repkednek a papíron,
Az élet megőrjít, de Te azt mondod, hogy kibírom.
Szükségem van a segítségre, nem egyszer mondtam már,
Hogy is értenéd, hogyha egyszer sem figyelsz rám?!
Értetlenül állítod, hogy ez is az én hibám,
Jobb lenne ha magadba néznél és nem kritizálnál.
De Te mondjad csak a magadét, temess a föld alá,
Hogy még jobban érezhessem nincs jobb a halálnál.
Nem tudom, hogy mit tegyek, sírjak vagy nevessek?
Mit kell tennem ahhoz hogy újra boldog lehessek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.