Neked a jóból is csak a rossz jut, az agyadon gyakran átfut.
Mondhatja bárki is, hogy nem így van, és hogy bánatod majd elillan,
Hisz szívedben sokszor bevillan, hogy kit szeretsz sajnos nem itt van.
Szerelmek, barátok, mind itt hagytak egyedül,
Így szíved is ettől majd, szépen-lassan kimerül.
Elvegyül a méreg mit belecsempésztek a szívedbe, a lelkedbe,
Egy lyuktól tátongó gödörbe, szövetkezve az ördöggel,
Szívből jövő örömmel, élvezik, hogy kínozhatnak, mielőtt megölnek.
Én megértem, hogy nem érted, hisz értelme sincs az egésznek,
Hogy mosolyogva feletted, örülnek ahogy elvérzel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.