Nincsen benned bűntudat? Hangzik el szádon…
Nincsen baszd meg csak gyűlölet, mi elönt mint egy átok!
Csak egy perc míg az élet lepereg a szemem előtt,
Látok egy gyereket ki nem mondhatja soha, hogy felnőtt…
Vagy talán mégis? Mit is rejt a felnőttség?
Tizennyolcat betöltötte, de a feje tiszta őrültség.
Más élet, más nézet, más képlet, más végzet,
Lásd a Földön mindenki máshova lépeget.
Eltérő harcok, eltérő küzdelem,
Folytonos szenvedés, eltérő ütemben.
Érzed a fájdalmat?.... örökre megmarad
A szívedet elnyeli de végül majd feltámad.
Adok csak adok…vagy adjak még? Nem tudom…
Kapok egyszer én is? Az agyam addig elunom.
Hogy megy ez mégis, hisz a kérdés is választ követel,
Úgy látszik ez elmarad, hiába indulsz nagy lökettel.
Várjak még maradjak? Bánattal haladjak?
Akarjak? Harcoljak? Vagy mindent feladjak?
Hallgassak? Eltűrjek? Szeressek vagy gyűlöljek?
Nincs semmi a világom mi minden rosszat eltűntet…
Nem tudok már semmit, nincsen bennem érzelem,
Minden ami bennem volt elmosta a félelem.
Állandósult rettegés, folytonos szorongás,
Nem látok már kiutat, nem kapok feloldozást.
Mi az amit szeretnék? Talán egyszer megtudom,
A boldogsághoz egyszer én is talán eljutok.
Ezt mondom persze, úgy hogy talán elhiszed,
De most is ott állok, hogy érzem tényleg megteszem.
A gondolat rágja fejem, megőrülök a hallgatásba,
Titkon erre vágyom? Vagy netán a változásra?
Csak látnék egy táblát melyen a menedék szó villog!
Kapnék néha olyat is mit úgy hívnak, hogy indok…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.