Jobb lesz ha elmondom?
Talán nem, leszarom!
De ha jobb lenne sem tudnám,
mert megöl a fájdalom.
Egyre inkább érzem,
hogy nem sokára feladom.
Már értelmét sem látom,
Hogy meg kellene próbálnom!
Jobb lesz ha elmondom?
Talán nem, leszarom!
De ha jobb lenne sem tudnám,
mert megöl a fájdalom.
Egyre inkább érzem,
hogy nem sokára feladom.
Már értelmét sem látom,
Hogy meg kellene próbálnom!
Ahogy felkel a nap
a jó kedv is rád virrad.
Ne add fel soha,
ez legyen a jelszavad!
Mindig van esély a javulásra,
csak legyen időd a tanulásra.
Ez az ami majd előre visz,
és a tudásodból lesz igazi kincs.
Mert ha szívvel teszed,
később mindent megtehetsz
és az utad végén majd felnevethetszJ
Az agyam azon töröm, hogy útba vagyok a Földön.
Meg kéne magam ölnöm, hogy minden helyre jöjjön!
És hiába töröm magam, hogy ez az érzés megváltozzon,
És minden ronda gondolat a fejemből eltávozzon,
Mert mélyen belém vésődött, pár szeretett személy által.
Tudom nem segíthet semmi, esetleg veled pár nap.
Pár nap, pár hónap, pár év, vagy netán több,
És talán a szívemben belül, majd minden helyre jön.
Ez a Valaki csak egy személy lehet,
Aki tudja mikor kell, hogy melletted legyen!
Nélküled üres lenne az életem! Nem tudnám mi az a szeretet!
Nehezebb lenne felednem! Érzem Veled mindent megtehetek!
Hisz határok melletted már nincsenek.
Veled a lehetetlen is lehetséges,
Mindennek meg van az eredménye.
Csak érzem, hogy mikor veled vagyok megnyugszik a lelkem.
A kedvem is jobb lesz minden egyes percben!
Egy szikra, egy láng, egy aprócska dobbanás.
Ilyenkor születik szívemben áradás,
Egy látomás, egy alkotás, reményteli vallomás,
Hisz mondtam már, Téged nem pótolhat senki más!
Te vagy az egyetlen, ki mellett igazán boldog lehetek.
A vidámság mi Tőled ered, betölti szomorú életem.
A higgadtságod megnyugtat, melletted látom a kiutat
Ha veled vagyok, furán hangzik, de még az unalom sem untat.
Neked a jóból is csak a rossz jut, az agyadon gyakran átfut.
Mondhatja bárki is, hogy nem így van, és hogy bánatod majd elillan,
Hisz szívedben sokszor bevillan, hogy kit szeretsz sajnos nem itt van.
Szerelmek, barátok, mind itt hagytak egyedül,
Így szíved is ettől majd, szépen-lassan kimerül.
Elvegyül a méreg mit belecsempésztek a szívedbe, a lelkedbe,
Egy lyuktól tátongó gödörbe, szövetkezve az ördöggel,
Szívből jövő örömmel, élvezik, hogy kínozhatnak, mielőtt megölnek.
Én megértem, hogy nem érted, hisz értelme sincs az egésznek,
Hogy mosolyogva feletted, örülnek ahogy elvérzel.
Mért van az, hogy bármit is próbálok, rosszul sikerül?
A javításra meg a lehető összes ötlet rögtön kimerül.
Nem tetszik amit csinálok? És az sem, hogy mért teszem?
Mi a fasznak ugatsz be, csak ezt az egyet kérdezem.
Nem kértem én tanácsot, mégis érzem megfulladok tőlük,
Érzem felrobbanok az idegtől, pedig még nem is vagyok őrült.
Újra magamba zuhanva az összetört álmokkal.
Megint visszaesve a meggyötört vágyakkal.
Hiába vágyom rá, hogy amit szeretnék elérjem,
És azt is csak várhatom, hogy bárki is megértsen.
Egyedül érzem magam, hiába ez a sok ember ki körbevesz,
Mert a magány mit legbelül érzek, érzem, hogy tönkre tesz.
A szívem, mint egy feketelyuk elnyeli a kevés jót is.
Sírok az érzéstől, nem bírom már, ezt érzem most is.
Már egy ideje nem aludtam, ragadnak le szemeim.
Álmatlanul töprengek, hogy legyenek új terveim.
Tetteim a világ felé, hogy hasznot lássak az életben,
Hisz lételem, de kétkedem, hogy valaha elérhetem.
Néztelek. A látványtól megdermedtem. Nem tettettem,
Egy percet sem amíg veled lehettem,
Hisz érted feladtam volna mindenem.
Nekem Te voltál az életem! Te tartottál életben!
Mikor néztelek és te néztél engem, éreztem, hogy létezem!
De nélküled már elvesztem, a szívem meg lett mérgezve.
Hagyj elveszni! Nem akarok többet szenvedni.
Nem akarok semmi mást csak véget vetni,
Szánalmas életemnek, mit nem nevezek már élvezetnek.
Én csak kérdeztelek, Te nem feleltél,
Rám sem néztél, kiröhögtél,
Összetörtél. Az elején még ösztönöztél.
Visszajöttél, megrontottál, utolsó csókot adtál,
Elrohantál. Szívem mindvégig Te rád várt.
De elhagytál, így egyetlen dologra vágyom már,
Hogy hallják meg a kérésem és hagyjanak eltávozni,
Mert nem akarok már mást csak meghalni!!!
Csak egy dolgot kértem, ezért nem értem…
Ha szeretnél akkor megtennéd értem.
Kérlek, mondd el, hogy mért nem?!
Mondtam, hogy erre van szükségem…
Van mikor este nem is gondolnád,
Hogy miután éjszakákon át nem aludtál,
Lefekszel és érzed szebb lesz majd a reggel,
És a következő nap derűsen kelsz majd fel!
Minden egyes nap, szebb holnapot hoz,
És a reggeli kávét majd helyre pofoz.
A reggeli után, gyerünk irány a suli,
Hogy bámulja mindenki milyen vidám ma a pofid^^