Elátkozva mélyen sűrű vérben állok
Talán most súlyt le rám az utolsó átok
Kezem nyújtanám, de nem fogja meg senki
Feladom lassan, végem van ennyi
Körbe nézek, csendben látom kihalt a táj
Elhagyott mindenki az emlék is fáj
Kiadták a helyemet, a boldogság bezárul
Keserűség szememben sok mindent elárul
Elátkozott vagyok, hisz nem jön össze semmi
Mondjál néhány okos szót úgysem segít senki
Nézz szemembe mélyen tudod elpártoltál te is
Mondhattam még magamba na még persze ez is
De nem kell az hogy sajnálj, nem is azért mondtam
Csak gondoltam megemlítem, de máris visszavontam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.